Itt a forintosítási árfolyam

2014. november 10.
Itt a forintosítási árfolyam

A jelenlegi piaci árfolyam közvetlen közelében váltják át forintra a devizahiteleket. A devizahitelesek (akik a februári elszámolás után negyedével kisebb törlesztőrészletet fognak eleve fizetni) többsége valószínűleg most nem tudja olyan nagyra értékelni: 2011 decembere óta nem látott, piacbarát megállapodás született a devizahitelesekről a bankok és a kormány között, és hamarosan lezárul a magyar lakossági devizahitelek egy évtizedig tartó, néhéz korszaka. Vagy talán mégsem? 

A frankhiteleket 256,5, az euróhiteleket pedig 309,0 forinton konvertálják forinthitelre. Csak reméljük, hogy a devizahitelesek többsége készült arra is, hogy a forintosítás piaci árfolyamon történik majd, ahogy azt a portfolio már korábban megírta, és ahogy a Kúria június 16-ai jogegységi határozatából egyébként logikusan következett: főszabály szerint a devizahitelek árfolyamkockázatát az ügyfelek viselik.

Ez a piaci árfolyam valójában egy pontosan meghatározott nap, illetve időszak hivatalos MNB-árfolyama lesz (euróhitelek esetében a pénteki MNB-árfolyam, frankhitelek esetében a június 16-ai Kúria-döntés óta eltelt időszak átlaga), ami persze nagyon közel van a mostani piaci árfolyamhoz. Mivel az MNB várhatóan már ma odaadja a bankoknak a devizaforrások lezárásához szükséges, 8 milliárd euró körüli devizát, a bankokat lényegében már az sem érdekelheti, hol jár majd az árfolyam, amikor a tényleges forintosításra sor kerül.

De mi a helyzet a másik oldallal? Hogy is áll most a devizahitelesek egyenlege? Bontsuk csak 3 részre a nehezen átlátható eseménysort:

Februárban megtörténik majd a tisztességtelen feltételekkel (árfolyamrés, egyoldalú kamatemelések) való elszámolás, így egy átlagos devizahiteles tőketartozása az ötödével, törlesztő részlete pedig a negyedével csökkenhet a jelenlegihez képest, persze jelentős szórás mellett. A devizahitelek kamatszintje marad a szerződéskötés kori kamatszinten. Az elszámolás minden élő lakossági devizahitelre vonatkozik majd, sőt azokra is, amelyeket az elmúlt 5 évben zártak le. Az elszámolás pontos képletét pénteken a jegybank nyilvánosságra is hozta a normál módon törlesztő hitelesekre vonatkozóan, a többieké a következő hetekben lesz nyilvános.

Februárban valószínűleg nemcsak az elszámolás pontos eredményéről, hanem a fix, említett árfolyamon történő forintosítás lehetőségéről is tájékoztatni fogják a bankok az ügyfeleket. Kérdés, hogy fogják elmagyarázni a fix árfolyamot, ha épp akkor erősebb lesz a forint a mostani szintnél, és kiderül, kedvezőbb árfolyamot is beállíthattak volna az ügyfelek számára. Mindenesetre ez a lépés a jelek szerint már csak a 93%-os többségben lévő jelzáloghiteleket (lakáshitelek és szabad felhasználásúak) érinti majd, az autóhiteleseket például nem. A forintosítás pontos menetéről szóló törvénytervezet hamarosan megjelenik, akkor tudhatunk meg többet (hitelkiváltási verseny, kérésre automatikus átváltás vagy valami más) az időpontokról is.

Hogy mégis mi jön az elszámolás és a forintosítás után, azt most még jótékony homály fedi. A fair bankrendszerről szóló törvény elsősorban arra lesz hivatott, hogy a hitelek kamatozásának részleteit meghatározza. Tisztességesen és átláthatóan, ami eddig a Kúria és a kormány szerint hiányzott a hitelszerződésekből. A fair banki törvényjavaslat már ezen a héten a parlament elé kerülhet, jelenleg egy fontosat lehet csak tudni belőle: legalább 3 éven keresztül fix kamatot számíthatnak csak fel a bankok. A lényeg nem is ez: hogy pontosan mekkora lesz a forintosított hitelek kezdeti kamatszintje, vagyis amely a törlesztő részletet az ezután meghatározhatja, azt sajnos még nem tudjuk.

Az első pontban megfogalmazott elszámolás jelentősen csökkenteni fogja a devizahitelesek terheit, de a nagy többségét így is csak annyival, hogy a tartozás összege még mindig nem megy az eredetileg felvett hitelösszeg alá, vagyis ki fog derülni: hogy az elmúlt 6-8 év törlesztései hiábavalók voltak-e. Mint most vasárnap kiderült, ezen a helyzeten a forintosítás árfolyama sem javít tovább, hiszen a tőketartozás az elszámolással elért szinten marad majd. Ezzel a forintosítás olyasmire irányítja rá a devizahitelesek figyelmét, ami a forintosítás nélkül akár el is sikkadhatott volna. Ami pedig a törlesztő részletet meghatározó másik tényezőt, a kamatot illeti: a másik ördög itt bújik meg a bankok és a devizahitelesek szempontjából is.

Bár a bankok válláról most a forintosítás piaci árfolyamával látszólag lekerült a teher, valami még nem oldódott meg: a kormány és az MNB nyilvánvalóan el akarja kerülni a nagy csalódást, vagyis azt, hogy az elszámolásnak köszönhetően ugyan nagyot esik a törlesztő részlet, a forintosítás révén, azonban részben vissza is emelkedik. Hiszen magasabbak a jelenlegi forintkamatok, mint a sok évvel ezelőtti devizakamatok, amelyek az elszámolás alapján egyedüliként tekinthetők tisztességesnek, és a törlesztő részlet csökkenését biztosítanák.

Számos jel arra utal, hogy a bankokon még egyszer itt fogják elverni a port, vagyis a forintosított devizahitelek kamatszintjét erőteljesen korlátozzák majd, rontva a bankok bizniszét. A forintosítással járó macerát csak igazán kedvező konstrukciók esetén lesz hajlandó vállalni az ügyfelek jó része. Jó kérdés, a bankok és a kormány megállapodása erre a szempontra kitért-e. Gyanítható, hogy nem. Ha pedig tényleg nem, akkor a súrlódási együttható még mindig nem nulla, a devizahiteles ügy nincs lezárva, a történet még messze nem kerek. Pedig most nem áll rosszul a kormány: a devizahiteles sztorit úgy sikerült levezényelnie egészen mostanáig, hogy ő maga látszólag semmi rosszat nem tett a bankokkal:

A "tisztességtelenségek" megítélésének felelősségét ügyesen a Kúriára és a bíróságokra hárította, még ha nem is tökéletesen (lásd a visszamenőlegesség, az elévülés felülírása és a tőke-előtörlesztésként történő elszámolás elvének vitathatóságát).

A vasárnap megismert forintosítási árfolyam olyan, mintha azt a bankok maguk találták volna ki (persze a forintosítás módjában majd még találhatnak kivetnivalókat bőven).

Tartunk tehát tőle, hogy a végén rossz szájízzel áll fel a tárgyalóasztaltól a ma még látszólag nagy egyetértést mutató banki fél. És ha már rossz szájíz, végezetül álljon itt egy költői kérdés: hogy fogja teljesíteni a kormány "a devizahitelek Magyarországról való kivezetésére" tett ígéretét, ha kiderül, hogy a devizahitelesek mindössze mondjuk 40 százaléka igényli majd a forintosítást(hiszen nem lesz kötelező)? Emlékezzünk: az árfolyamgát révén is csak a devizahitelesek 40 százaléka akart megszabadulni az árfolyamkockázattól, és az elszámolástól önmagában nem nő meg az ügyfelek motiváltsága erre a fajta szabadulásra. 

Forrás: portfolio.hu

Csatlakozzon hozzánk!

  • Karrier és üzleti lehetőségek